Mese �nmagamnak

Egy hideg hajnalon arra �bredtem, hogy nincsenek m�r meg az ill�zi�im. Nem eml�kszem hol hagyhattam el. �s most hi�ba is menn�k b�rhov�, ahol el�z� nap j�rtam, mert azt m�r r�gen megtal�lta valaki �s elvitte mag�val. Amikor igaz�n tudat�ra �bredtem szomor� sorsomnak, keserves s�r�sra fakadtam, �s csak csorogtak a k�nnyeim, hangosan zokogtam. Nem is hallottam a l�pteket a h�tam m�g�tt, csak arra riadtam, hogy valaki m�ly hangon megsz�l�tott.
- M�rt s�rsz le�ny, mond?
�s �n elmes�ltem neki szomor�
t�rt�netemet. De k�zben r�n�ztem �s megr�m�ltem, mert egy nagyon �reg �s r�ncos arcot l�ttam magam el�tt, eg�sz test�t k�peny bor�totta, �s csukja volt a fej�n. Kez�ben g�cs�rt�s, f�nyesre koptatott botot szorongatott csontos kez�ben. F�ltem, azt hittem, hogy b�ntani akar. De � komoly arccal
h�mm�g�tt. Akkor �n b�tortalanul megk�rdeztem ki �. Azt v�laszolta – � bizony az Id�. �s �ppen erre j�rt, �s meghallotta a zokog�som. K�v�ncsi lett ki s�r ilyen korai �r�ban, amikor m�g mindenki b�k�sen alszik. �s megl�tta, hogy itt �l�k a sz�rke szob�mban, a bar�ts�gtalan hidegben, egy sz�l ingben �s m�g j� meleg k�v�t sem iszom, pedig azt most � is elfogadn�, mert nagyon elf�radt, hossz� utat tett meg am�g id�ig �rt. A k�v� eml�t�s�re gyorsan fel�lltam �s a kann�ba vizet engedtem, majd a k�lyh�ba el�k�sz�tett r�zs�t meggy�jtottam. Hamar felforrt a v�z, �s a csuprokba kim�rt k�v�ra �nt�ttem a forr� vizet. Addigra az Id� le�lt a m�sik sz�kre �s k�t mark�ba fogva a csuprot melengette vele tenyereit. Majd lassan kortyolva iszogatta, k�zben engem n�zett �s csak h�mm�g�tt. Kicsit m�r untam is az �reget, de �n is csak iszogattam a k�v�m. �gy telt el egy j� f�l�ra. B�r �rdekes, mert amikor a vekkerre n�ztem, ugyanannyit mutatott, mint amikor fel�bredtem. Tal�n meg�llt. Elgondolkodtam ezen �s �sszerezzentem hirtelen, mert megsz�lalt azon a m�ly hangj�n az Id�.
- Gyermekem. – mondta. – �n azt hiszem, tudom mi t�rt�nt az ill�zi�ddal. Nem elhagytad, hanem, valaki ellopta t�led. M�gpedig az-az ember, akit te a legjobban szerett�l. � vitte mag�val az ill�zi�dat. �s mivel volt�l olyan j�sz�v�, �s megosztottad velem a meleg k�v�dat, ez�rt elviszlek oda, ahol visszakaphatod. �lt�zz gyorsan �s induljunk. �n hamar elk�sz�ltem.
V�llon veregetett az Id�, - gyere - mondta – menj�nk, elviszlek magammal �s megmutatom neked merre keresd az ellopott ill�zi�idat. Ment�nk sok�ig zegzugos utakon, erd�k�n, mez�k�n �t, am�g egy nagy szikl�hoz nem �rt�nk.
Ott az id� el�vette arany s�pj�t, bele f�jt, mire a szikl�ban hasad�k ny�lt, ami s�t�ten t�tong� m�lys�gbe vezetett.
El�re engedett, azt mondta, ne f�ljek Szemem nem l�tta az utat, m�gis �reztem merre kell menjek. Vakon l�pdeltem m�gis minden g�r�ngy�t, k�vet kiker�ltem.
Egyszerre halv�ny f�ny kezdett derengeni �s egyre vil�gosabb lett. Egy nagy barlangba �rt�nk, ahol a k�vek vil�g�tottak, szikr�ztak a v�zcseppek, �s apr� patakok futottak a hasad�kokban. Minden fel� amerre n�ztem hatalmas k�olt�rok voltak, tetej�k�n sok-sok sz�nes ill�zi�. K�r�l�tt�k pedig �rnyak lebegtek �k voltak az ill�zi�-�rz�k. Az id� sz�l�tott, kez�vel mag�hoz intve. V�llamat megfogta �s egy k�olt�rhoz vezetett.
- Tess�k – mondta - itt van a te ill�zi�d, fog �s vidd magaddal, de vigy�zz r�, t�bb� soha ne engedd, hogy b�rki is ellopja t�led! Hisz e n�lk�l csak sz�rke piszkos sz�neket fogsz l�tni, v�dd meg, �s ne engedd, hogy olyan ember ker�lj�n a k�zeledbe, aki nem hogy sz�nesebb� nem teszi az ill�zi�dat, de m�g el is lopja. Ha nem vigy�zol r�, akkor sz�ved �res marad �r�kre am�g csak �lsz, �s boldogtalans�g lesz oszt�lyr�szed.
�s most menj, ne n�zz vissza, mert ha megteszed lelked �r�kre bez�r�dik ebbe a barlangba.
�n pedig siettem, ahogy csak tudtam a s�t�tben vissza. Amikor ki�rtem, meglepett, hogy a szob�mba �rkeztem meg. Gyorsan visszafek�dtem a dunna al�, �s p�rn�m al� t�ve az ill�zi�mat, elaludtam…