Haiku I.

Elmegyek kedves
Csak becsapom az ajtót
Nem gondolkodom

Haiku II.

 Virág illata,
Száll tavaszi réten,
Boldog életem.

Haiku III.

Csillanó fények
Villannak az égen fenn
Nap tüze lobban

Csillámló vizek
Szikráznak ezüstösen
Pillangók szállnak

Zsongásban méhek
Zümmögve gyüjtik a nektárt
Lombok közt rigó

Virágok nyíllnak
Mezok zölldelnek vígan
Álmodozok még

Haiku IV.

Szellemem lebeg
érzékeim megszüntek
ez a nirvana

A kút

 Kiapadt kútban,
Csak pókok szövik némán
A hálójukat.

De egyszer feltör
Szomjat oltó friss vízzel,
És vándort itat.

Mert szomjas nagyon,
Arra vár, hogy a szent kút
Vizét ihassa,

Majd felfrissulve,
Folytassa vándorútját
A nagyvilágban.

A lepke halála

 Csapong a lepke
Száll virágról virágra
Meleg nyári nap

De ha eso jön
Elázik gyenge szárnya
Meghal az árva

Halál 

Álmomban úszok,
Fekete vízbe fúlok,
Újra meghalok.

Meghalok

Véres kezemben
Véres tört szorongatok.
Magamba döftem.

Most már meghalok.
Álmatlan éjjeleim
Befejezodtek.

Pillangók tunnek
Végleg el a semmiben,
Elmenekültem.

Ne keress többé,
Testem feloldódottan
Lebeg a térben.

Így nem fáj semmi.
Verseim hagyom hátra,
Átkozott sorok.

Soha nem lopok
Eroltetett szerelmet,
Ne is adjatok.

Néha, néha nap,
Nézd a csillanó vizet.
Talán én vagyok...

 Rab vagyok

Álmodó szemmel
Nézem a sötét eget,
Merre lehetsz most?

Lelkemben emlék
Már csak a vad ölelés,
Karom lelankadt.

Mosolyom, ha volt
Tunt szemed börtönében,
Nem vagyok szabad.

Láncod körbe fon,
Megfolyt leránt a mélybe
Örök sötétbe.

Áldott átkozott
Szerelembe font szavak
Nyíltak ajkadon.

Suttogásaid
Már csak álmodom halón,
Csalóka álmok.

Feljön a Nap még
Egyszer nekem is talán,
Szabadon végre.

Akkor szívemben
Csillagok szikráznak majd
Boldoggá téve.

Végrendeletem

 Tintatartóba
Mártom tollam, megírom
Végrendeletem.

Ha el kell mennem
Itt hagyom kincseimet,
Át nem vihetem.

Lányomra hagyom
Lelkem lenyomatait,
Emlékezzen rám.

Fiamra hagyom
Szivárványszín életem,
Álmodja tovább.

Könnyek

Csillagpor szitál
Ezüst harmatot terít
Erdon és mezon

Reggeli napfény
Mosolyával szárítja
Az éj könnyeit

Százszor éltem

Százszor léteztem
Százféleképpen éltem
Százszor éreztem

Telnek az évek,
Mint csillagok az égen
Születtünk, halunk.

Tavaszi éjjen
Néztem a csillagomat,
Már nem tündökolt.

Lassan halványult,
Mint arcom pírja sápadt,
Volt, eltunt, meghalt.

Akkor egy angyal,
Kitárt szárnyakkal repült,
Megfogta kezem

Hazavezetett.
Megfáradt, gyenge lelkem
Végre megpihent.

Április

Akkor születtem
Mikor zöldbe borulnak
Erdok és mezok

Akkor születtem
Mikor tavaszi eso
Mossa könnyeim

Akkor születtem
Mikor az aranyeso
Sárgán virágzik

Akkor születtem
Mikor a tavaszi szél
Szárítja könnyem

Akkor születtem
Mikor anyám vajúdott
Mégis boldog volt

Akkor születtem,
Igen akkor, április
Karcsú derekán.

Rózsakert

 Van egy rózsakert
Tündérrózsákkal tele
A végtelenben

Tavaszváró