Elő Hang

Már kis koromban szerettelek,
Itt hagytál, magamban s feledtelek.
Akkor könnyes lett a szemem,
Nem tudtam, hogy mi történt velem.

Amikor először megláttál,
Én sírni kezdtem, s te rám mosolyogtál.
Boldog fiúnak születtem,
A testvéremet én nagyon szerettem.

Két évesen ki mondtam a neved,
És nagyon jó volt játszani veled.
Tiszta szívvel szerettelek,
Csak azt bánom, hogy elvesztettelek.

Istenem Hallgass Meg!

Istenem hallgass meg engem
Mert most bánat nyomja lelkem
Csak egyet kérek, nem többet
Istenem hallgass meg kérlek

Tudom hallod, amit mondok
Ha nem, majd nagyot kiáltok
Nyújtsd felém segítő kezed
Ha nem a föld is eltemet

Te életet adtál nékem
Búmat kérlek, vedd el tőlem
Istenem csak annyit kérek
Hogy boldog legyek már végleg!

Az élet hangjai

A járda szélén egymagam ülök
Nézem az élet, hogyan pörög
Az emberek sietnek, de hova?
És miért, nem néznek sehova?

Az idő múlik egyre, meg nem áll
Szemben egy csecsemő sírdogál
De senkit nem érdekel, hogy ő van
Ott fekszik árván egy kosárban

Jobb oldalon egy utcai zenész
Hangtalanul mellette elmész
A kalapjába még nincs semmi
Egy kis pénz jó lenne majd neki

Az idő egyre jobban múlik
Egy ember a lépcsőn fekszik
Vén már úgy látom, de még bírja
Rongyos piszkos a takarója

Bal oldalon egy keskeny utca
Sötét koszos és fel van fordulva
Töredezett ablaküvegek
Ott játszanak vagány gyerekek

S ha csak úgy nézek fel az égre
A csodás fénylő napsütésre
Mégis eljönnek a szép álmok
Képzeletben akkor haza vágyok

Remény!

Egy hideg lépcsőn ülök most egyedül
Nézem, ahogyan az est csendesül
…
Később a parkban a platán fa alatt
Várok rád
De nem jössz már
A szívem most nagyon feszül
Miközben a lelkem hozzád repül
…
S akkor boldogok leszünk, csak te meg én
S akkor újra lesz neked s nekem remény

Mi lenne...?

Mi lenne…
ha meg fognám a kezed
és nézném mind a két szemed?
Közben a kis szíved megremeg
s a vers tovább pereg!

Mi lenne…
ha verset versel össze írnánk
közben az ütem, mosolyogna ránk,
Lassan a ritmus összemenne
akkor is mi lenne?

Mi lenne…
ha lapos lenne a Föld
piros lenne, nem pedig zöld!
És a bolygó sík lett volna
akkor is mi lett volna?

Mi lenne…
ha írnék egy verset neked
és közben fognám a kezed,
Lágyan meg simítanám arcod
boldog születésnapot kívánok!

Élet-Film

Pereg a film, a kockák forognak
És még nincs a szalagnak vége,
Múlik az idő, képek futnak
Nem tudok már mit tenni vele.

Csak nézem félve a filmet,
Lehet egy perc múlva vége lesz,
S olyan, mint egy kínzó élet,
De, jó volt még régen ez.

A régi filmnek lassan vége már,
De most nem nagyon sajnálom,
Mert teljesen új film vár,
E verset, a szereplőknek ajánlom!

Csak egy vers

Bánat és szenvedés van a szívemen,
Nagy gyűlölet és kín a lelkemen,
Szétmegy az égbe az én kis csillagom,
Nézem, hogy foszlik szét az otthonom.

Bánat, szenvedés, kínzás és gyűlölet,
Nem akarok így élni köztetek
Ha rátok nézek a sírás, vesz körül,
A fájdalom bennem mindig szétterül.

Szétszakadnak a csodás és szép emlékek,
Most meg kérdem, hogy én minek élek?
Igaz hogy az életem nem kértem,
De köszönöm hogy közétek születtem.

És ne hagyjatok el engem most még,
Ki bírom tán még ez a kis szenvedést.
Az élet hosszú, el kéne menni,
És máshol tovább szeretetben élni.

A Düh oldala

Ülök a régi székemen
És le van hajtva a fejem
Egy rossz érzés szívembe mar
S ökölbe szorul a tenyerem

Könny csordul ki a szememből
Majd elkap a nagy remegés
Szívem gyorsabban dörömböl
S a lelkem is olyan nehéz

Erősödik a fájdalom
A könnyeimtől alig látok
Elő jön minden bánatom
Nem is tudom, hogy mire várok

A fájdalom lassan elmúlik
Nem érzek semmit sem én
A kezem is szépen kinyílik
Érzem, hogy van még remény!