|
T.S.Eliot utn szabadon…
Guszt kvetve.
Mesl Bronz az reg macska, emlkeikrl,
a rgi szp letkrl…
Bronz akinek szre tpett, cska slja fldig rhet, m krbe feltekeri, esly r, hogy nem egy zseni.
Az East Lynne hts bejrata eltt beszltnk meg egy dleltt randevt, mert a mlabt, melyet Gusz halla okozott, fokozottan ltem meg. Szval azon az ess napon, szomor shajom ksrt az ton. Tudom, az let szp, mgis ress vlt nekem, mert akit szerettem a „sztrt” szellemm vlt.
Bronz mr ott vrt, trelmesen, szre tpett, fsletlen, (ja ezt mr emltettem, oppardon krem) kt flre flig sket, j fi, nem hi. Fenn lakik a rgi hegyen egy cska paprdobozban, trsbrletben kopottan.
Nos vgre tallkoztunk, mint kt j bart, kezet fogtunk. S mint Gusz is hven meslt szpen, ha rszeslt egy pofa gin-ben.
Mesl: Rgen, amikor a tavaszi zporok vget rtek, Gusszal leutaztunk a tenger mell a sznhzi vad vgn, egy hossz htvgre. Nket is vittnk magunkkal, szpek voltak, mint sarki virg, szirmuk piroslott, mint feslett rzsa, br nem szletett rluk da. Eljtszottuk a gigerlit, s ezt brtuk vekig, mikzben minden este jtkbarlangokban lve, a blattot vertk, kzben ss mogyort ettnk s rengeteg srt vedeltnk. De reggelre res zsebbel kullogtunk el, s mikzben szemnkbe sttt az j nap fnye, mgis jkedvvel nztnk le a tengerre.
Bronz merengve nz, cigarettra gyjtva, a fstt karikkban fjja. S mesl tovbb, hangja fak, rekedtt koptatta a bag.
Mesl: De jra jtt a szezon, s mi voltunk a sztrok… Gusz s Bronz a kt sznsz remek, kaptuk is a szerepeket. Nyvogsunk tapsot kapott a csatorna bvkrben, minden szem rnk tapadott’, s mi lemartuk a vakolatot, macska hangunk csak nyirvogott, szellem hangot s sanzont. Bvszmutatvnyunkkal lufit eregettnk, drtktlen habot vertnk s bizony sokszor belesltnk, de soha sem csggedtnk, mert a siker kellett neknk, mint heznek falat kenyr, szomjasnak az bor, j helyen voltunk jkor.
De! Gusz bszkesge csak egy volt, a legnagyobb szerepe:
............„ A Tzfagyheged rdge”
Abban n is szerepeltem, a vont utna, mindig n vittem.
Bronz csak meslt, meslt sokat, cska bundja nem drga nerc, fontos neki minden perc, s a gin, mi fogyott sorban. Mr nem itt jrt, elszott a mltban, hajtotta az emlk, s titokban, hogy ne lssam, trlte a knnyt. Guszra emlkeztnk, s n hagytam, had mesljen, kzben a sok gint fizettem, ltnk bsan rszegen a kocsma cska bokszban, ahol csak gyertya vilgtott halvnyan.
De a lnyeget megtudtam. Gusz, kinek teljes neve Aszpargusz, bszke volt az letre, s egyetlen nagy szerepre, amivel trtnelmet csinlt, emlegette is a vilg a legszebb mest:
............„ A Tzfagyheged rdgt”
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
