Nem akarom!

éjjeli menedékemben lapulva
két tenyerem közé fogom
a törött vakablak résén
beszurodo hold sugarát

arcomhoz emelve nézem
benne táncoló álmaitok
mint vonul keresztül sok
apró gond ráncos homlok
csüggedt szem néz rám
csendes kéréssel áldjam meg
vétkeit öntsem a lefolyóba
tiszta vízben fürdessem
kosztól ragacsos testét
tévútra tévedt menthetetlen
évezredek vétkét nem tudom
nem akarom tisztára mosni
kevés vagyok nagyon kevés
a szeretetre - éhesen
vétkezek s nem akarom már nem
a hold fényét tovább vinni
fogjátok s ítéljetek ti

minden kilométert kínkeservbe
csomagolva cipeltem
halmokba raktam keresztutakon
tetejére állva lekiabáltam
hogy halhassa mindenki
oly szép volt az élet
de belepte a penész
kirágta belsejét a sok féreg
már nem akarok lekiabálni! …

A lepkék álmodnak

…gombosture-szúrt álomban álmodnak
szabad fényrol meleg nyárról
pipacsosban koszorút fonó kisleányról
kacagó gyermekekrol a réten
kik lepkehálóval kezükben fürkészik a virágokat
s a lepkék tovább álmodnak
…gombosture-szúrt álomban álmodják
hogy lesz még virág lesz még rét
egyszer álommá válik az emlék
lesz még csodát feslo rózsakert
arany sugárba szott szerelmes vers

s a lepkék álmodják a nyárt …
…gombosture-szúrt álomban álmodnak tovább
elhiszik hogy nincs vég
társas magányuk csupán tuno pillanat-kép
mit festo ecsetjével vásznára fest
s a képen újra életre kél az emlékezet
álmodják a színeket - pirosat kéket
fehéret lilát a sárgát és cinóber kéket
s ha a zöldhöz ér az ecset
a lepkék álma befejezett'…

Titkos dalok...

Hidegek a napok, a holdak, csillagok.
Nincs oltalom, túl a tegnapon ring a dallam.
Halkan koppan, betoppan, körbe forgat lassan
Imamalmot, fordul, nyikorogva mormolja a szent imát,
Míg a kohalmokon vad szelek tépik apró darabokra
A lelkek zászlaját.
Sztúpák belsejében hatalmas fák állnak,
Révületben, körben, zen papok várnak.
A dallamok tovább lebegnek fel spirálisan,
A fák ágaira tekeredve leplet borítanak.
Ezer virág nyílik, millió színben, s lenn a mélyben,
Titkos források vizében, villannak a fények,
Különös lények álma születik a világra,
Imádva az élet misztériumát.
Repülve rajzanak ki, égig, nagy útra indulnak…
Idegen világokat hódítani, békét remélve teremteni,
Mosolyt szórnak, végtelen messzeségeken át…
Közben folyton mormolják a szférák dalát.
S ha majd elérnek a világ legvégéhez,
Csendben szemlélik, ahogyan kialszanak a fények…

Tépett tollak

Sarokban állok arccal a falnak,
rossz voltam, lehet. De mért rossz egy gyerek?
Állok a sarokban, csendben várok,
a megbocsátás reménye messze.
Állok a sarokba' csendbe'.
Teszem a dolgom, guggolok a múlton,
torkom fojtja hangtalan kínom,
majd jön, csattanva suhog a szíj,
szakad a hús, reped az ín. Futnék,
de lehúz, görcsbe merevít a gúzs,
néma képbe kivetített percek lépnek.
Lassul. Homlokom mögött szörnyszülött lapul,
az alsó szinten o az úr.
Agyamban él az elsoszülött védtelensége.
Nem kértem magam torz testem börtönébe.
Állok a sarokban, arccal a falnak.
Mindenki elment, magamra hagytak.
Pörgettyu forog, lassan megfordulok,
eltuntek a falak, eltunt az ajtó, eltunt az ablak.
Nincs tér, nincs már ido, csak egy holló
tépett tollai szállnak a szélben…
lassan oldódik fel minden a fényben…

Hazugság - örök a tél

Hó-fedéllel takart halmok
alvó hermelinkupacai közé
fészkelt téli vadak
hárfahúr rezzenetlen ág-bogak
leveleirol álmodnak -
zizego áramlatokról szurdokba
rekedt fénypettyekrol
szél varrta fodorról mit futenger
szoknyájára szegett s napsugara
festett rá tarka mintákat
- álmodnak a vadak
keresztutak feszülete felett pacsirta
hangutánzó trillák nevetésérol
forró búzamezok ringó táncáról
halk sóhajok simogató
patakcsobogásáról
- álmodnak a vadak
a hó-fedéllel takart halmok
hermelinkupacai közé
fészkelt vackukon

hazudott a tavasz?
hogy újra eljön - ígérte
s hoz bokezuen vigaszt
irigy talán vagy csak
egyszeruen feledékeny…

A tegnap növekvõ árnyéka

Végnapok ugornak át tegnapokat
de elbotlanak a küszöbön
a lépcson gurulnak
üveggolyóim bim-bim-bim-bammm
bokám megbicsaklik s ez arra ad okot
hogy bután eltávolodjak magamtól
ez okból
két idosík közé zártam vélt tévedésem
nincs kilincs hogy rá nyissak
s az állapotom várhatóan
semleges nem éppen kellemes
rendeltem egy életet
helyettem átvette a szomszéd
megette
majd egy napon
térváltozást rendelt az orvosom
felednem kell a milliot
jönnek még szép idok
sorvadj el - mormolom

En passant

Téglát emelt a félelem,
kerültem magas falak közé,
körém tekeredett indák
hintáznak felettem, rémeim
kinevetnek, fájdalom-tövisek
fúródtak szívembe mélyen,
rejtély a nap fénye sötétbe
bújtatott álomkövek között, zörgő
hasadt tudat lapul, orvul támad,
kígyósziszegés révületbe ejtett,
elfelejtett szerpentin utak
futnak lefelé, a mélyben hangyák
támadják álmaim, pókhálóba szott
lepkém szárnya törött, siratom
halálát, közben párát lehel,
lelket belé vet, tévedett a tervező,
nem való világra illanó
villanó pillangó… mellesleg megjegyzem.