Elgondolkodtam,
hogy �n mi�rt nem tudok
sz�peket �rni.
Boldogs�gr�l, szerelemr�l,
repdes� szivekr�l,
mosolyokr�l ajkakon.
Mi�rt csak s�t�t
�s m�gs�t�tebb �let�rz�sek
mer�lnek fel bennem.
Mi�rt l�zadok, mi�rt
akarok mind�g renitens lenni,
sosem �llni be
a sorba a rendes,
�s boldog emberek k�z�.
Nekem ha eszembe is jutnak
fennk�lt szavak
sz�pr�l, j�rol,
nem akarnak versbe �llni.
Kellenek nekem egy�ltal�n
boldog �rz�sek?
Persze, hogy igen.
Hisz mint m�s,
�n is mind�g arra v�gyom,
hogy sz�p legyen az �letem,
am�g m�g van id�m �s megtehetem.
Mert az �vek, jaj
nagyon gyorsan telnek,
s mire �szreveszem,
m�r meg�regedtem,
�s ha nem
vigy�zok mindent elvesz�tek,
nem tudom meg soha
miv�gre teremtett szerelmet
a magass�gos nagy tervez�...
S �n ostoba, an�lk�l t�vozom
err�l a helyr�l,
hogy a titkot nem fejtettem meg.
Ez�rt nem irtam soha eddig, igazi,
szerelmes verseket...