Tűzláng karácsonyi meséje
Tűz, tűz, piros tűz, sárga láng, halomban a sok száraz ág.
Mind arra vár, hogy egy árva gyufaszál,
lobbantsa már lángra őket. Égni akarnak, ropogva élni a tüzet,
ha hó hull, s nagy a hideg. Nagy a hideg, s lám, a kandalló melege, álmos,
tarka színeket fest a falra. S a gallyak csendes roppanással,
pattogva mesélik az erdő titkát: Milyen mikor az őzszemek
szelíden rácsodálnak a vadlesen rájuk lesőkre, milyen, ha a szarvasok, egy őszi reggelen
a ködbe belebőgnek, s e hang messzi hallali lesz
vaddisznók csörtetése, s a patak csobbanása felett. Elmesélik a fák lombján átvillanó napsugarak száz villámát, a nyár lázas tarkaságát, madárdaltól hangos erdők,
tücsök-mezők varázsát Mert mesél a tűz, a piros, a sárga
ropog, lobog a fa...lobban a lángja.
Miközben meleget lop szívünkbe
Karácsony éjjelének varázsa.
|