|
Először is, itt idézek egy versemet. De ez az alapja, amiért megírtam ezt a szösszenetet. Csak amolyan múlt idő idéző, meg jelen idő idéző, és végül jövőidő idézőnek szántam. Kedveseim, nézzétek el nekem, hogy olyasmibe kontárkodom, ami nem az én világom. És bár előre magírt szövegemet másolok be, lehet, hogy közben toldok-foldok még hozzá. Ami még eszembe jut menet közben. Na akkor, jöjjön a vers. nagyon komoly ám!
... Végzet - múlt .... jövő - képlet ...
A sors éppen öklével pofán vágta az emléket
Sajnos három - sorommá vált - jelen álom
Ez volt a vers. És akkor itt jön az ajánlásom, és a köszönet nyilvánítás: ...
- Ajánlom Rifiröfinek a versemet, és köszönöm a segítséget neki, mert ha ő nincs ez a vers meg sem születhetett volna. És köszönöm a szomszédnak, hogy átjött egy fej hagymáért a levesbe. És köszönöm a szponzoromnak, akitől még egy vasat sem láttam eddig, mert mindent eliszik és elkártyázik. Köszönöm Juliska néninek az újságosbódé tulajdonosának, hogy fél áron nekem adja a csomagolópapírnak szánt tavalyi lapokat. És köszönöm a hajléktalan csövesnek, hogy a cipőmre köpött egy jókorát. Nem győztem a fűbe törölni. És köszönöm a banknak, hogy nincs hitelem nála. És köszönöm a McDonald's-nak, hogy a szemetesből odaadja a maradék szart, amit más már nem eszik meg. És köszönöm mindazoknak, akik részt vettek abban, hogy megszülettem. Köszönöm még azoknak, akik nem szólnak hozzám. Köszönöm a barátaimnak, hogy végig mellettem voltak, amikor éppen nem volt mellettem senki az idegosztályon. Köszönöm az ápolóknak, hogy telenyomtak váliummal, és boldog álmokat tudtam álmodni. Köszönöm az orvosoknak, hogy törődtek is velem. Köszönöm a takarítónőnek, aki kávét hozott nekem, dupla áron, szimpla adagot. Köszönöm még az olvasóimnak, hogy két levelet küldtek jobbulást kívánva, de kiderült, nem is nekem lett címezve, hanem a szomszéd kórterem egyik betegének, aki időközben elhalálozott. No és végül, köszönöm az alagsorban dolgozó fűtőnek, hogy megengedte, hogy a tűzbe vessem a könyveimet ... jaj, majdnem elfelejtettem a lényeget!
És köszönöm a törpehörcsögömnek, hogy volt és várt rám. Már nem él. Amíg a zárt osztályon voltam kimúlt, megőrült a magánytól. És nem volt aki enni adjon neki. Eltemettem.
Ide írom a végrendeletem: ...
- És mert jó embernek tartom magam, Rátok hagyom azt a befőttesüveget, amiben a borosüvegdugó gyűjteményemet tartom. A dugókat megtartom, felfűzöm és szalagfüggönyt csinálok belőle az ajtóra. És egy másik versemet is Rátok hagyom, mert azt akarom, hogy az utókor emlékezzék rám is. De előtte még a hírességek utcáján (nálunk is van már, bizony!) én is ott hagyjam a lenyomatomat, vagy a kutyám. És rátok hagyom a bakelit lemezeimet. Kettő van, egyik Korda- Balázs, a másik Boney M, én is ajándékba kaptam, még keresztapámtól a ballagásomra. Csak lemezjátszóm sosem volt. Azt nem kaptam soha. De biztosan jó számok vannak rajta. A borítón csodálatos csillogó ruhában vannak az emberek. Vannak még egyéb ingóságaim is, azokat nem tudom kikre kellene hagynom. Nincsenek barátaim, sem rokonaim. Talán a házmester, ismer valami jó ószerest, és kapok tőle értük egy kis pénzt. Csak néhány darab bútor, ágy, egy asztal, két szék, és egy kétajtós szekrény. Meg egy rezsó, és egy Szokol rádió, két majd nem új lapos elemmel. Még a múlthéten vettem őket. Ha megkapom a pénzt, elmegyek világot látni. Még sosem voltam a tengernél. És úgy gondoltam, már nem kell útlevél, gyalog nekivágok, majd csak odaérek. Időm van bőven. A házinénitől el sem köszönök, még lógok neki kéthavi lakbérrel. Azt hiszem ennyi amit Rátok tudok hagyni. A végére hagytam a verset. Majd nem elfelejtkeztem róla. Ezzel zárom soraimat.
Csak egy kis dal amit Rátok hagyok .... ez a címe a versnek.
Minden álom a sötétben születik,
Vedd hát köpenyed és indulj el,
Keresd meg hová temették
Meg sem született gyermekeid.
Sötét angyalok kísérjenek utadon,
Vezessenek a mélységek legsötétebb zugába,
Fogd magad és menj, ne nézz vissza,
Lelked már sosem lesz többé tiszta.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
