|

Nem akarom!
éjjeli menedékemben lapulva két tenyerem közé fogom a törött vakablak résén beszurodo hold sugarát
arcomhoz emelve nézem benne táncoló álmaitok mint vonul keresztül sok apró gond ráncos homlok csüggedt szem néz rám csendes kéréssel áldjam meg vétkeit öntsem a lefolyóba tiszta vízben fürdessem kosztól ragacsos testét tévútra tévedt menthetetlen évezredek vétkét nem tudom nem akarom tisztára mosni kevés vagyok nagyon kevés a szeretetre - éhesen vétkezek s nem akarom már nem a hold fényét tovább vinni fogjátok s ítéljetek ti
minden kilométert kínkeservbe csomagolva cipeltem halmokba raktam keresztutakon tetejére állva lekiabáltam hogy halhassa mindenki oly szép volt az élet de belepte a penész kirágta belsejét a sok féreg már nem akarok lekiabálni! …

A lepkék álmodnak
…gombosture-szúrt álomban álmodnak szabad fényrol meleg nyárról pipacsosban koszorút fonó kisleányról kacagó gyermekekrol a réten kik lepkehálóval kezükben fürkészik a virágokat s a lepkék tovább álmodnak …gombosture-szúrt álomban álmodják hogy lesz még virág lesz még rét egyszer álommá válik az emlék lesz még csodát feslo rózsakert arany sugárba szott szerelmes vers
s a lepkék álmodják a nyárt … …gombosture-szúrt álomban álmodnak tovább elhiszik hogy nincs vég társas magányuk csupán tuno pillanat-kép mit festo ecsetjével vásznára fest s a képen újra életre kél az emlékezet álmodják a színeket - pirosat kéket fehéret lilát a sárgát és cinóber kéket s ha a zöldhöz ér az ecset a lepkék álma befejezett'…

Titkos dalok...
Hidegek a napok, a holdak, csillagok. Nincs oltalom, túl a tegnapon ring a dallam. Halkan koppan, betoppan, körbe forgat lassan Imamalmot, fordul, nyikorogva mormolja a szent imát, Míg a kohalmokon vad szelek tépik apró darabokra A lelkek zászlaját. Sztúpák belsejében hatalmas fák állnak, Révületben, körben, zen papok várnak. A dallamok tovább lebegnek fel spirálisan, A fák ágaira tekeredve leplet borítanak. Ezer virág nyílik, millió színben, s lenn a mélyben, Titkos források vizében, villannak a fények, Különös lények álma születik a világra, Imádva az élet misztériumát. Repülve rajzanak ki, égig, nagy útra indulnak… Idegen világokat hódítani, békét remélve teremteni, Mosolyt szórnak, végtelen messzeségeken át… Közben folyton mormolják a szférák dalát. S ha majd elérnek a világ legvégéhez, Csendben szemlélik, ahogyan kialszanak a fények…

Tépett tollak
Sarokban állok arccal a falnak, rossz voltam, lehet. De mért rossz egy gyerek? Állok a sarokban, csendben várok, a megbocsátás reménye messze. Állok a sarokba' csendbe'. Teszem a dolgom, guggolok a múlton, torkom fojtja hangtalan kínom, majd jön, csattanva suhog a szíj, szakad a hús, reped az ín. Futnék, de lehúz, görcsbe merevít a gúzs, néma képbe kivetített percek lépnek. Lassul. Homlokom mögött szörnyszülött lapul, az alsó szinten o az úr. Agyamban él az elsoszülött védtelensége. Nem kértem magam torz testem börtönébe. Állok a sarokban, arccal a falnak. Mindenki elment, magamra hagytak. Pörgettyu forog, lassan megfordulok, eltuntek a falak, eltunt az ajtó, eltunt az ablak. Nincs tér, nincs már ido, csak egy holló tépett tollai szállnak a szélben… lassan oldódik fel minden a fényben…

Hazugság - örök a tél
Hó-fedéllel takart halmok alvó hermelinkupacai közé fészkelt téli vadak hárfahúr rezzenetlen ág-bogak leveleirol álmodnak - zizego áramlatokról szurdokba rekedt fénypettyekrol szél varrta fodorról mit futenger szoknyájára szegett s napsugara festett rá tarka mintákat - álmodnak a vadak keresztutak feszülete felett pacsirta hangutánzó trillák nevetésérol forró búzamezok ringó táncáról halk sóhajok simogató patakcsobogásáról - álmodnak a vadak a hó-fedéllel takart halmok hermelinkupacai közé fészkelt vackukon
hazudott a tavasz? hogy újra eljön - ígérte s hoz bokezuen vigaszt irigy talán vagy csak egyszeruen feledékeny…

A tegnap növekvõ árnyéka
Végnapok ugornak át tegnapokat de elbotlanak a küszöbön a lépcson gurulnak üveggolyóim bim-bim-bim-bammm bokám megbicsaklik s ez arra ad okot hogy bután eltávolodjak magamtól ez okból két idosík közé zártam vélt tévedésem nincs kilincs hogy rá nyissak s az állapotom várhatóan semleges nem éppen kellemes rendeltem egy életet helyettem átvette a szomszéd megette majd egy napon térváltozást rendelt az orvosom felednem kell a milliot jönnek még szép idok sorvadj el - mormolom

En passant
Téglát emelt a félelem, kerültem magas falak közé, körém tekeredett indák hintáznak felettem, rémeim kinevetnek, fájdalom-tövisek fúródtak szívembe mélyen, rejtély a nap fénye sötétbe bújtatott álomkövek között, zörgő hasadt tudat lapul, orvul támad, kígyósziszegés révületbe ejtett, elfelejtett szerpentin utak futnak lefelé, a mélyben hangyák támadják álmaim, pókhálóba szott lepkém szárnya törött, siratom halálát, közben párát lehel, lelket belé vet, tévedett a tervező, nem való világra illanó villanó pillangó… mellesleg megjegyzem.

| |