
Haiku I.
Elmegyek kedves Csak becsapom az ajtót Nem gondolkodom

Haiku II.
Virág illata, Száll tavaszi réten, Boldog életem.

Haiku III.
Csillanó fények Villannak az égen fenn Nap tüze lobban
Csillámló vizek Szikráznak ezüstösen Pillangók szállnak
Zsongásban méhek Zümmögve gyüjtik a nektárt Lombok közt rigó
Virágok nyíllnak Mezok zölldelnek vígan Álmodozok még

Haiku IV.
Szellemem lebeg érzékeim megszüntek ez a nirvana

A kút
Kiapadt kútban, Csak pókok szövik némán A hálójukat.
De egyszer feltör Szomjat oltó friss vízzel, És vándort itat.
Mert szomjas nagyon, Arra vár, hogy a szent kút Vizét ihassa,
Majd felfrissulve, Folytassa vándorútját A nagyvilágban.

A lepke halála
Csapong a lepke Száll virágról virágra Meleg nyári nap
De ha eso jön Elázik gyenge szárnya Meghal az árva

Halál
Álmomban úszok, Fekete vízbe fúlok, Újra meghalok.

Meghalok
Véres kezemben Véres tört szorongatok. Magamba döftem.
Most már meghalok. Álmatlan éjjeleim Befejezodtek.
Pillangók tunnek Végleg el a semmiben, Elmenekültem.
Ne keress többé, Testem feloldódottan Lebeg a térben.
Így nem fáj semmi. Verseim hagyom hátra, Átkozott sorok.
Soha nem lopok Eroltetett szerelmet, Ne is adjatok.
Néha, néha nap, Nézd a csillanó vizet. Talán én vagyok...

Rab vagyok
Álmodó szemmel Nézem a sötét eget, Merre lehetsz most?
Lelkemben emlék Már csak a vad ölelés, Karom lelankadt.
Mosolyom, ha volt Tunt szemed börtönében, Nem vagyok szabad.
Láncod körbe fon, Megfolyt leránt a mélybe Örök sötétbe.
Áldott átkozott Szerelembe font szavak Nyíltak ajkadon.
Suttogásaid Már csak álmodom halón, Csalóka álmok.
Feljön a Nap még Egyszer nekem is talán, Szabadon végre.
Akkor szívemben Csillagok szikráznak majd Boldoggá téve.

Végrendeletem
Tintatartóba Mártom tollam, megírom Végrendeletem.
Ha el kell mennem Itt hagyom kincseimet, Át nem vihetem.
Lányomra hagyom Lelkem lenyomatait, Emlékezzen rám.
Fiamra hagyom Szivárványszín életem, Álmodja tovább.

Könnyek
Csillagpor szitál Ezüst harmatot terít Erdon és mezon
Reggeli napfény Mosolyával szárítja Az éj könnyeit

Százszor éltem
Százszor léteztem Százféleképpen éltem Százszor éreztem
Telnek az évek, Mint csillagok az égen Születtünk, halunk.
Tavaszi éjjen Néztem a csillagomat, Már nem tündökolt.
Lassan halványult, Mint arcom pírja sápadt, Volt, eltunt, meghalt.
Akkor egy angyal, Kitárt szárnyakkal repült, Megfogta kezem
Hazavezetett. Megfáradt, gyenge lelkem Végre megpihent.

Április
Akkor születtem Mikor zöldbe borulnak Erdok és mezok
Akkor születtem Mikor tavaszi eso Mossa könnyeim
Akkor születtem Mikor az aranyeso Sárgán virágzik
Akkor születtem Mikor a tavaszi szél Szárítja könnyem
Akkor születtem Mikor anyám vajúdott Mégis boldog volt
Akkor születtem, Igen akkor, április Karcsú derekán.

Rózsakert
Van egy rózsakert Tündérrózsákkal tele A végtelenben

Tavaszváró
Lombok közt élet Madárdal éled frissen, Talán tavasz jön?
Csalóka fények Napsütötte bércek közt, Megbújik a tél.
Gyere már tavasz Hozd az új hajtásokat, Zöldüljön a rét!
Madár daloljon Hó patak folyjon tova, Meleg nap süssön.
Szívünk erre vár, S a cinege madár is Fenn a fenyofán.

Szerelmes
Szerelmes este, Illatos gyertyák fénye, Mámoros éjjel.
Szemembe nézel, Vágyad magával ragad, Karodba veszel.
Elvarázsoltál, S a varázs megfog, leránt, Mély szerelembe.
Merüljünk bele, Csókolj és ölelj gyere, Testünk élvezze.
Egyéválva már, Mint két játékos madár, Kiáltásunk száll.

Tél
Komoran jött a tél, Belépett a hegyek közé Zordan, hidegen.
Fázó varjakat Kergetett el messzire, Uzte ridegen.
Nem kegyelmez már, Jég kezével fagyot ráz, Reccsen sok faág.
Farkasordító Hidegben elhullik száz gyenge kismadár.
Minden vad búvik Félve menekül messze, Nyarat keresve.

|