’Belenyújtózkodom’ a reggelbe

’Belenyújtózkodom’
a reggelbe,
kérlelhetetlen vágyat
érzek arra,
hogy mosolyom
a párnán
hagyjam.

Neked.

Szemed kinyitod.
A ’sohakinemhagyottölelés’
új dimenziókat
nyit a fény felé,
Huncutul rám nézel,
két karod összefonja
a szeretet minden
pillanatát,

majd,

megérzed kedvenc
illatod,
(frissen sült kakaós falatkák)
és megszólalsz,

- Anya, éhes vagyok.

...a szívedet kinyitja...

Szellő játszik levelek közt,
labda pattog a járdán,
a méhecske mókázni jött,
csúszdázik a fény hátán.

Szivárványból mosoly fakad,
álmok hídján mese száll,
az égbolt is tiszta marad,
lépteidben táncot jár.

Minden madár dalra zendül,
kettőt vakkant a kutyád,
a katica feléd repül,
hétpöttyös lesz a ruhád.

Ciripel a tücsök koma,
dorombol a kiscica,
összecsendül, egy a nóta,
a szívedet kinyitja.

Kivetítik

Táncolnak a dallamok,
ritmikus léptük
szólítja az Életet.

Sóhajtanak a fák,

összezengnek a hangok,
...és kivetítik
a letisztult képeket.

Az idő lombjai közt

(Borúra derű)

Az idő lombjai közt
megbúvó álmos
reggelek
lassan kinyíló
tekintete könnyeket
fest az égre,
és a zuhanó
jelenben még
ott lévő
hit-maradékok
végleg elvesztik
értelmüket.

*
Az idő lombjai közt
megbúvó álmos
reggelek
lassan kinyíló
tekintete átöleli
a fényt,
és az újrateremtett
jelenben
gyökeret eresztő
hit körbefonja
a létezés minden
pillanatát…

Falak

Az eget véső falak
lassan
leomlanak.
...és a törmelékekben rejlő
emlék – képek
megtisztított
darabjai
új dimenziókat
nyitnak a
lét felé…

Csillag vándorol az égen

Csillag vándorol az égen,
hold ragyog a csendes éjben,
átölel az édes álom,
párnádra száll lepkeszárnyon.

Csillag vándorol az égen,
patak csobban esti kékben,
halkan suttog már az erdő,
pihen a kis bárányfelhő.

Csillag vándorol az égen,
csilingel a messzeségben,
neved viszi dúdolgatja,
reggelre a napfényt hozza.

Van az úgy ...

Van az úgy, hogy az ember
elfelejt dolgokat
és lépni már képtelen.
Keresi a mindennapokat
de nem marad más csak
a félelem…

Van az úgy, hogy az ember
földre zuhan, fel,
hiába tekint.
Egyszer talán ott volt
valahol amit igaznak hitt…

Van az úgy, hogy az ember
kiáltana mégis
néma marad.
Bent rekedt szavak kuporodnak
a megtört idő alatt…

Momentum

Pihennek a vágyak.
Összegzik a ’ megnemélt’
lehetőségeket.

Korosodik a világ.

Egyetlen percbe
próbálja
bezsúfolni az életet…